A divatblogos témakört folytatván szeretnénk felhívni a figyelmeteket, nem kell csüggedni! Ha szeretnétek, ti is lehettek "professzionális" divatbloggerek. Mindez potom 90 ezer forinton és az ezzel megfizetett tanfolyam elvégzésén múlik!(?)
Pár nappal ezelőtt találkoztam ezzel a jelenséggel egy Facebook hirdetés formájában: Divatújságíró és blogger képzés indul a Modart-ban! Egyrészt úgy éreztem, megfogtam az Isten lábát, mert ebből érdekes blogposzt lesz :D másrészt elgondolkodtatott a téma... Ezt vajon komolyan gondolják? Minden esetre több szemszögből közelítem meg az esetet: a tanfolyamra jelentkezők és a tanfolyamot szervezők szemszögéből.
Mit gondolhat az, aki a tanfolyamra jelentkezik?...
Ha valaki divatblogger akar lenni, miért nem kezdené el autodidakta módon? Erre csak két választ tudok találni: vagy nem is akarja igazán, vagy nem mer magától belekezdeni semmibe, ami nem egy kötött protokoll mentén működik, és amire nem tanítják meg az iskolában/valamilyen tanfolyamon. Ez pedig a learned helplessness, ami sajnos egy gyakori jelenség. Azt gondolnánk, hogy bizonyára az előző generáció sajátossága, mert valljuk be őszintén, nekik valóban kötött keretek és elvárások között kellett felnőniük. De ezt tovább adták a következő generációnak szülőként, vagy tanárként az oktatási rendszer nagyköveteként.
A learned helplessness-nek persze sok vetülete van. De tegyük fel, szeretnéd tudni, hogy kell Photoshop-ban kivágni dolgokat, hogy azok jól nézzenek ki. Ahelyett, hogy megnéznéd az emberiség kollektív tudását összegyűjtő Google-ön vagy YouTube-on, fogod magad és egy grafikus ismerősödet kéred meg, hogy vágja már ki neked azt az egy képet, mert ő iskolában tanulta ezt, tehát bizonyára ő lehet a kizárólagos birtokosa ennek a tudásnak, te biztos nem lennél erre képes. Ez a learned helplessness.
Pedig YouTube-on aztán tényleg szinte minden megtalálható, ami az ilyen programok használatával kapcsolatos és még csak nem is kerül semmibe megnézned. A pozitív élményről ne is beszéljünk, ami azután jön, hogy viszonylag önállóan megoldasz egy problémát (hasonlóan ahhoz, amikor először hívsz vízvezeték-szerelőt, anélkül, hogy megkérdeznéd a szüleidtől, mi a manót kell csinálni, ha tönkrement a csap). De ez valahogy nem szokott emberek eszébe jutni és a fent említett csodatanfolyam épp erre épít. Félre ne értsetek, nem azt mondom, hogy minden esetben hülyeség kötött keretek között tanulni valamit. De a divatbloggerkedést lehet, hogy érdemes nem ott kezdeni, mert erre házilag is mindenki képes, aki akarja.
...és aki ezt a tanfolyamot szervezi?
Ők azok, akik tudják, hogy van az az embertípus, aki harapni fog egy intézményesített bloggerképzésre. Ahogy ebbe belegondoltam, az egész elkezdett emlékeztetni a Beauty Vlogger Bootcamp-re, mely voltaképp egy beauty blogger tehetségkutató volt. De itt volt a Ki Mit Tube is.
Pedig a blog azért csodálatos, ha nem intézményesítve működik, mert a valóban eredeti és jó tartalmat gyártó egyéniségek fel tudnak bukkanni. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én YouTube-on szinte cringe-elek, ha amatőrök próbálnak "profi"-ként (tv műsorként) előadni magukat, vagy tv-sek próbálnak "amatőr"-ködni, mert egyszerűen nem odavaló.
Olyan, mint amikor a szüleid próbálnak a baráti köröddel együtt lógni. A platform bája, hogy amatőr és laza. Így nem is igazán látom értelmét, hogy a potenciális tartalomgyártók báját elvegyük intézményesített tanfolyamokkal.
